Hello!Vegre itt az uj fejezet!Jo olvavast es bocsi a kesesert.Puxy:Dalcsok:X.U.I.:Hetfon lessz friss es ezennel bejelentem:20 fejezet van meg hatra az 1.konyvbol.<3<3!!
Sophia szemszoge
Probaltam elmondani Elena-nak azt,hogy a naplomban lehet valami ami megoldhatja ezt a rejtelyt de nem nagyon sikerul ugy ahogy en akartam.Csak kisze-kusza mondatok csusztak ki a szamon de Elena igy is megertette es ereztem,hogy felallt az agyrol,gondoltam Damon-t hivja de mikor par perc mulva ismet mellettem ult tudtam,hogy nem Ot hivta.Senki sem ert engem.A fejfajasaim elviselhetetlenne valtak sikitoztam es dobaltam magam az agyon.Nem birtam kibirni ezt a fajdalmat.Fogalmam sem volt,hogy mi okozthatta de remeltem,hogy valaki csinal valamit,hogy vege legyen.Elena nyugtadgatott de az mit sem segitett azon,hogy szinte felrobbantam a fajdalomtol es egett minden porcikam.Lassan a fajdalom is elmult es mintha mas dimenzioba kerultem volna.Kinyitottam a szemem es csodak csodajara sikerult.Ismet egy balban voltam de most nem alarcos volt.Az emberek szinten legpompasabb ruhaikban tundokoltek.Vegigneztem magamon es enis egy gyonyoru szep bali ruhaban pompaztam.
-Kicsi unokam!-jott hozzam a nagyi es jo erosen magahoz olelt.Beszivtam finom liliom illatat ami mint mindig most is megnyugtatott.
-Meghaltam?-kerdeztem az elso ertelmes kerdest.Mar masodjara almodok a nagyoval de most olyan valosagosnak tunt mintha tenyleg elne de tudtam,hogy ez lehetetlen mivel kb.25 evesnek nezett ki es csodaszepen nezett ki.A voros haja feltuzve csak egy-ket kosza hajszal erintette nyakat.
-Nem,meg nem jott el az idod.Sok dolgot kell meg tegyel.-mosolyogott ram azzal az edes mosolyaval amivel mindig megnyugtatott mikor feltem vagy mindig jobban lettem tolle mikor beteg voltam.Nem ertettem,hogy mit akar a,,meg nem jott el az idod``-el sugalni de gondolom ugy sem fogja nekem ezt elarulni.De azert rakerdeztem.
-Mi az hogy meg nem jott el az idom?-te tudod mikor fogok meghalni?-erdeklodtem de O csak csendre intett.
-Majd megtudod,ne legy olyan turelmetlen.Mindent idejeben meg fogsz tudni.-kacsintott es lagyan megfogta a kezem majd a tomeg surujebe vezetett.En kovettem ugy mind lelkes kutya a gazdajat de kozben nem is igazan tudtam,hogy mi fog ebbol kisulni.
-Tudod a vilagan vannak jo es rossz dolgok is de te a jok koze tartozol.Ne engedd,hogy rossz emberek csunya dolgokra hasznaljanak fel!-nezett ram majd fojtatta.-Ne feledd senki sem az akinek latszik.-bucsuzoul megpuszilta a homlokomat es sotetseg lett.Megint kinyitottam a szemem.Nagyon nehezen sikerul de ment.Rogton ereztem,hogy most a valosagban vagyok mert meg mindig minden porcikamban remegtem a laztol.Hirtelen Damon alakjat veltem felfedezni a kuszobon de mikor jobban kinyitottam a szemem eszrevettem,hogy nincs ott senki.Mar visszaakartam aludni de hirtelen besuppedt alattam az agy.Azt hittem,hogy megint Elena ul mellen de mikor megereztem az ismeros illatot es valaki megsimogatta a hajam tudtam,hogy Damon van mellettem.
-Szia!Hogy erzed magad?-nezett a szemembe aggodalmaskodva.Nem tudtam,hogy mi lenne a jo a bevalllanam neki,hogy rosszul vagyok es akkor aggodik vagy aha hazudok es azt mondom neki,hogy jol vagyok es talan megnyukszik.
-Jol vagyok!-mondtam ki vegul.Damon-on latszott,hogy nem vette be a hazugsagomat.De nem szolt semmit se.
-Talaltal valamit tudod errol?-mutattam magamra.Damon csak nemet intett es tudtam,hogy hazudik.En mindig megerzem.Azaz alltalaban mindig megerzem.Szotlanulultunk egymas mellett majd a visitasaim zavartak meg az iddilt.Damon probalt nyugtatgatni de mar ez sem segitett.Teljes erommel markolasztam a lepedot es sikitottam a fajdalomtol.Damon valamiert elment mellollem es konnyek szoktek a szemembe.Csak akkor nyugottam meg kisse mikor visszatert egy tu kisereteben.Belemszurta es azonnal elfogott az alom.Megint egy masik vilagban jarok.kinyitottam a szemem es azt a helyet tekintettem meg ami a kedvencem volt mindig is.A nagyimnak a haza mellett volt egy erdo amiben mindig setaltam es valamikor el is rejtoztem ha valaki megbantott vagy ha egy kis maganyra lett volna szuksegen.Leultem az egyik faronkre es vartam.Azt hittem megint a nagyimat fogom megpillantani de tevedtem,Damon jott ki az arnyekok kozul:
Bruno Mars-Talking To The Moon
-Tetszik?-kerdezte Damon egy mosoly kisereteben.Szohoz sem jutottam.Felalltam a faronkrol es Damon karjaiba vetettem magam es megint sirtam.
-Annyira...el sem tudod kepzelni.-szipogtam meghatodottan de Damon egy csokkal halgatatott el.Mar az sem erdekelt ha meghalok ha egy ilyen jo emlekem van elotte.Alltunk ott es egymast figyeltunk majd kis ido mulva Damon megfogott es felemelt majd a a faronkhzo vitt leulni.
-Ezt,hogy csinaltad?-erdeklodtem.
-Vampir dolog.Be tudunk hatolni mas almaiba ha eleg erosek vagyunk na meg oregek.-kacsintott ram es az olebe huzott.Felneztem a csillagos egre es megpillantottam a teleholdat ami szebb volt mind altalaban.Mindig is imadtam bar nemtudom,hogy miert.
-Es ki csiripelte el,hogy ez a kedvenc helyen?-kerdeztem megint.
-A madarak.-ironizalt.Kerdon neztem ra.
-Na jol van,a novered adta meg a valaszokat.-simogatta a hajam.El sem tudom kepzelni,hogy most mit erezhet a noverem,Damon es mindenki,hogy szenvedni lat.Olyan gyengeseg fogott el ami csak a valosagban szokott.Feltem,hogy fel fogok ebredni es annyi az egesz jo erzesnek.
-Tudod,hogy szeretlek,ugye?Es barmi is lessz en melletted leszek.-forditott maga fele Damon es a szemembe nezett.Nem ertettem,hogy miert mondja ezeket de a sotetseg majdnem elemesztett ezert hamar valaszoltam.
-Igen.En is szeretlek teged!-nyomtam egy csokot a szajara majd elragadott a sotetseg.
Damon szemszoge
Sia-I`m in Here
Sohia halott.Lehet,hogy egy ideg de lehet,hogy orokke.Nem biztam abban a regi konyven,csak abban hiszek amit latok.Felalltam az agyrol es tajtekzo duhhvel elmentem vadaszni.Muszaly oljek mert kulonben itt helyben megorulok.Elmentem a varos szelere es vartam az aldozatot.Kb 30 percet ott ultem mikor megpillantottam egy lanyt.Olyan idos lehetett mind Sophia de nem erdekelt.Megbuvoltem es addig ittam a veret amig meg nem halt a testet pedig bedobtam az erdobe.Majd a vadallatok elintezik a tobbit.Hazafele tartottam es mikor megerkeztem nem vart szemelyt talaltam.Sophia allt hattal nekem es az ablakon nezett ki.
-Jol vagy?-leptem hozza es erintettem meg a vallat de O nem felelt.
-Minden rendben?-kerdeztem de nem felelt de mikor magam fele akartam forditani olyan erovel lokott el,hogy belecsapodtam az ajto melletti falba.
-A,ez felrement.-kacagott majd kozeledett hozzam.O nem az en Sohia-m volt.A szemei feketek voltak es az arca is mas volt.Ket fekete er rajzolodott ki rajta es fal feher volt.Olyan lett mint valami demon.
-Sophia?-kerdeztem ra de olyan volt mintha nem is erdekeltem volna.
-Damon...annyira szeretnelek eletben hagyni de nem lehet.Meg kell oljelek mert a boszorkanyok es vampirok kapcsolata tilos..na meg idegesitessz is.Nagyon idegesitessz.-mosolygott mostmar a pofamba.Nyelvevel vegignyalta arcomat ezzel is jelezve,hogy edes vagyok.Hat kossz...Majd hasznalta rajtam a fejfajos trukkjet ami most megfajdalmasabb volt mint elotte.
-Sophia,nem kell ezt tenned..te nem vagy szornyeteg.-orditottam fajdalmamban.Lattam,hogy Sophia kezeben megremeg a karo majd eltunt.Lassan tapaszkodtam fel es elindultam megkeresni.Fogalmam sem volt,hogy hol vannak Stefan-ek de maradjanak is ott ahol most vannak,nem kell tobb hiszti.Eloszor is az erdobe mentem es ott meg is talaltam Sophia-t egy fanak dolve.Zokogott.
-En nem akartam ezt ,Damon.Nem akartalak bantanni.Annyira sajnalom,es...es megertem,hogy ha mostmar tobbe nem akarsz!-zokogott.Odaszaladtam hozza es megint atoleltem.
-Tudod,es amugysincs semmi bajom an meg plane ne mondj ilyen butasagot,te nekem mindig kellessz.Orulok,hogy jol vagy.-csokoltam meg.
-Nem ertem,hogy mi tortenik!-mondta meg mindig zokogva.
-Tudod,de mindent elmagyarazok csak gyere be mert itt kint nem a legalkalmasabb.-vettem az olembe es a haz fele vettuk az iranyt.
(Sophia ruhaja(mikor a nagyijaval volt))
(Sophia arca)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése