2011. október 6., csütörtök

15.fejezet-Veszteseg

Hello!Vegre elhoztam ezt a fejezetet is.1000 bocsi de tegnap elhagyott az ihlet mivel ejfel elott irtam.Innentol beindul a halalozas is.Mar most elvesztunk egy szereplot es ezutan kis idokozonkent meg megfognak halni szereplok.Na jo olvasast es komizzatok vagy csak pipaljatok!:)Puxy:Dalcsok:X


Jason Walker-Down

-Ki halt meg?Konyorgom Damon valaszolj!-forditottam az arcat magam fele.El sem tudtam kepzelni,hogy ki halt meg miattam mikozben en itt szorakoztam.Par riadt masodpercig nem szolalt meg majd kimondta azt amitol a legjobban feltem:

-A nenikedet holtan talaltak a lakasan ma reggel es minden bizonnyal egy vampir tette aki vagy maga a nagy Klaus vagy egy megbizottja.-szoritotta meg a kezem de en elhuzodtam tolle.

-Es miota tudod?-tettem fel a kerdest mar zokogva.Meg akartam halni,Amanda nenit megoltek miattam.

-Ma delelottol.-sohajtotta.Szoval ma delelottol tudta es nekem nem mondta el.Tudtam,hogy Damon-ban nem bizhatok es hittem neki,lefekudtem vele es mostmar mindent banok.Akarmennyire is szeret ezt el kellett volna arulja.

-Tudtam..tudtam,hogy nem kellett volna megbiznom benned.Tudod mit soha-soha tobbet ne kerulj a szemem ele mert ha igen eskuszom,hogy megollek.-orditottam es zokogva kirohantam az ajton.Halottam Damon hangjat de nem erdekelt felultem a motoromra es belehajtottam a sotetbe.

Damon szemszoge

Sophia zokogva hagyta el a hazat.

-Varj!-kialtottam utanna de nem tert vissza majd kesobb felbrungott a motorja amibol arra gondoltam,hogy nem csak a hazat de a varost is elhagyta.Hogy lehettem ilyen hulye,hogy nem mondtam el neki azt ami a nenikejevel tortent.Most elszartam a becsuletem es amit eddig tettem mind szertefoszlott.Egyhamar nem fog nekem megbocsajtani az tuti.Felalatam es a kocsimhoz mentem ami ott parkolt ahol hagytam.Beultem a kocsiba es hajtani kezdetem.Nem erdekelt,hogy Sophia baratnoje a hazban van es kene neki is egy Mistic Falls-i fuvar.Majd csak hazamegy valalhogy.Beindittam a zenet es elkezdetem dobolni az egyik kezemmel a kormanyon.Nem leszek hervadt.

Matthew Wes-Family Tree

Sophia szemszoge

Mar feljott a nap mikor a hazunk ele ertem.Mar egy lelek sem volt ott a zsaruk gondolom elmentek en meg futasnak eredtem.Meg mindig latszodtak a kordonszallagok de most nem tudtam arra figyelni.Mikor kinyitottam az ajtot 4 szempar meredt ram eggyuterzoen.Elena,Stefan,Jenna es Alarick alltak fel a kanaperol.Elena azonnal hozzam futott majd a nyakamba borult.Mind ketten sirtunk majd faradsagra hivatkozva felmentem a szobamba.Gondolom Jenna-ek kitakaritottak mindent mivel sehol sem lattam egy csepp vert sem.5-en voltunk a hazban de megis igy Amanda neni nelkul annyira kihalt minden.Leultem az agyra es csak zokogtam.3 napja nem talalkoztam vele es annyira sajnaltam,hogy ez igy tortent.Ha visszaforgathatnam az idot akkor sokkal tobb idot toltottem volna vele es sokkal szofogadobb lettem volna.De mar keso.Soha nem fog visszajonni ahogy a szuleim sem.Es ez mind miattam van.Kezeimbe temettem az arcom es vartam,hogy ez a szornyu fajdalom elmuljon.Szinte onkivuleti allapotba kerultem es csak arra kaptam fel a fejem mikor egy szellot ereztem.Damon!

-Sajnalom!-adta meg roviden a valaszt de mikor kozelebb jott hozzam en eltavolodtam.Megtoroltem a szemem es felalltam az agyrol.

-Hagyj beken.Mit nem ertettel azon.Hagyj mar beken es menj a pokolba.Utallak es ezt soha de soha nem fogom megbocsajtani neked es tobbe ne gyere vissza mert akkro tenyleg megollek akarhogy is szerettelek.-mutattam ra majd furcsa dolog tortent.Az ablakaim olyan erovel tortek szet hogy mindenfele apro uvegdarabok repultek.Damon csak allt ott majd elviharzott es elment.En ujra zokogni kezdtem es most felideztem mindent ami ma tortent.Soha nem lathatom a barataimat es soha nem lathatom Amanda nenit sem a szuleimet.Damon-t pedig egyszeruen utalom.Igaza volt mindenkinek,Damon velejeig romlott es csak jatszik mindenkivel,de en nem vagyok az a gyenge csaja ki ezt hagyja is.

-Sophia!Kiabalat halottunk majd nagy csorompolest!Mi tortent itt?-nezett korul a szobaban majd felhuzott a foldrol.

-Osszevesztunk Damon-nel es idejott majd felidegeskedtem es kitortem az ablakot az akaratommal!-mutattam az ablak fele.Elena csak ertetlenul meredt ram es ugy dontottem,hogy elondom Elena-nak az igazat azaz,hogy mivagyok.

-Elena,en nem az vagyok akinek hiszel!Boszorkany vagyok!-jelenettem ki mire Elena-nak tatva maradt a szaja.

-Hogy micsoda?-ertetlenkedett Elena aki meg mindig megdobbenve ult mellettem.

-Igen,Elena.Boszorkany vagyok,meghozza a legerosebb.-vetettem oda felvalrol mintha termeszetes dolog lenne de nem az.Egyaltalan nem az. Elena mar tenyleg az sem tudta mivan.

-Ez hihetetlen.Tudtam en,hogy eltitkoltok valamit,de hogy ezt!-ult meg mindig hitetlenkedve mellettem Elena.Ugy erzem O az akiben igazan bizhatok na meg Vanessa.

-Es mikor lessz a....temetes!-nyogtem ki majd ujra sirni kezdtem.Ennyit meg soha nem zokogtam azota miota a szuleim meghaltak.Hihetetlen,hogy nincsenek tobbet.

-Holnap!-jelentette ki es lattam rajta is a szomorusagot.Semmit sem kerdeztem ezutan majd mikor Elena kiment a szobabol a torott ablakhoz setaltam es nemtudtam,hogy milegyen most bar tegnap lettem 18 eves igy mar egyedul is megvagyok de megsem lessz semmi ugyanaz,sem most sem maskor.

Elena szemszoge

Kijottem Sophia szobajabol es meg mindig sokkolva mentem le Stefan-hoz.Kicsit meglepodott majd elhuztam a konyha egyik tavoleso reszeben ahol Jenna-ek nem hallhattak a beszelgetesunket.

-Stefan,Sophia egy boszorkany,es az allitasa szerint O a legerosebb akit a vilag latod!-kezdetm bele azonnal mivel nem akartam most semmi masrol sem foloslegesen fecsegni.

-Hogy micsoda?Damon tudja?Es mi tortent fent?-jottek a kerdesek egymas utan.Leultem az egyik szekbe mert az izgalomtol meg allni sem tudtam rendesen.

-Jol halottad,boszorkany es ezt az is bizonyitja,hogy a gondolataval kitorte az ablakat es gondolom Damon is tudja.Sot biztos vagyok benne,hogy mindent tud!-alltam fel majd ide oda kezdetem jarkalni.Stefan nem szolt semmit majd a kabatjaert indult.

Ke$ha-Run Devil Run

-Hat akkor latoggassuk meg Damon-t!-lepett az ajto fele majd enis kovettem.Beultunk a kocsiba es a Salvatore hazhoz hajtottunk.Kis idobe telt mire megerkeztunk.A kocsibol is hallani lehetett a doborgo zene hangjat ami a Salvatore hazbol jott.

-Damon bulizik!-rancolta ossze a szemoldoket Stefan.Neki es nekem sem tetszett,hogy Damon ilyesmiket csinal mikor a baratnoje mellett kene legyen aki most iszonyatos fajdalmakon megy keresztul.Dehat Damon csak Damon marad.Eloszor Stefan lepett be az ajton majd en de megdobbentett a kep ami ott fogadott.Az egesz hazban ures vodkas uvegek voltak eldobalva.Nehol ures veres tasakokat is lattam de ami igazan megdobbentett az az ot noi hulla volt az eloszobaban.

-Damon!-orditozott Stefan magabol kikelve az asztalon tancolo Damon-re.O nem is figyelt Stefan-ra igy folytatta a tancolas 4 csinos no kisereteben.Stefan megelegelte batyja nem figyeleset es lehalkitotta a zenet,na ekkor Damon is idefigyelt.

-O Stefan elrontottad a bulit.Te mindig olyan unnepronto vagy!-szallt le az asztalrol Damon majd egyre csak kozeledett Stefan fele.Mis ido mulva Stefan mar a falhoz volt szoritva a nyakatol fogva.

-Ugye mindvegig tudtad Sophiarol,hogy boszorkany?-nyogte ki Stefan levegoert kapkodva,kozben en konyorogtem Damon-nek,hogy engedje el amit meg is tett de nem az en hatasomra.

-Semmi kozod sincs,hogy mit tudok es mit nem es ha most gyorsan nem huzod el innen a keped a nyivakolos csajoddal eggyutt eskuszom,hogy megollek mindketotoket.-orditott rank majd visszakapcsolta a zenet es ujra tancolni kezdett.Stefan ugy gondolta,hogy most nem kene zavarni majd holnap megint megprobalkozik.Visszamentunk Sophia hazahoz ahol mar Jenna-ek aludtak.Bekukkantottam Sophia-hoz is aki szinten aludt de O mar nem az agyban hanem az ablak alatt a falnak dolve.Szegenyt annyira sajnaltam,nem lehet most konnyu neki.Becsuktam az ajtot es 0 kedvel elmentem zuhanyozni.Kicsit folyattam magamra a vizet majd bebujtam Stefan melle es szinte azonnal elaludtam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése