
Delta Goodrem-Last night on earth
-Te meg mit keresel itt?-morgott Damon mikor szetvaltak ajkaink.Angelica harsanyan felnevezettett.
-Ugy gondoltam,hogy muszaly az en egyetlen noverem eskuvoen jelen lennem.-csapta ossze tenyeret majd az egyik asztalhoz lepett es pezsgot toltott maganak.-Amugy,nagyon elszomorito,hogy nem hivtatok meg.-bigyesztette le ajkait mintha szomoru lenne de tudtam,hogy azert csinalja mert el szeretne rontani ezt a tokeletes napot.
-Semmi jogod itt lenni.-talaltam ra enis a hangomra.-Nem vagy mar a noverem es remelem ezt eszben tartod es most huzd el a segged innen mert ha nem eskuszom,hogy megollek.-csattantam fel es elindultam Angelica fele.O egyaltalan nem ilyedt meg.Meg arra is volt kedve,hogy lehuzza a pezsgojet majd a poharat eldobta.
-Ugysem tudnal megolni.-sziszegte bele az arcomba mikor mar csak par centire alltunk egymastol.O el sem tudja kepzelni,hogy milyen vagyok ha igazan felhuznak.
-A,dehogyis nem!-sugtam hidegen.Minden eromet osszeszedtem de mikor le akartam sujtani Angelica eltunt.-Gyava!-orditottam.Ereztem magamon a pillantasokat es ugy ereztem ideje lenne ezt a napot kihasznalni es elfeledni az en draga noverkemet.Mikor megfordultam mindenki dobbenten nezett ram.Az anyakonyv vezeto mar elment,gondolom Damon megigezte,viszont ott volt meg Jenna aki teljes dobbenettel figyelt hol ram,hol meg a foldet fixirozta.
-Okei,jo bejelentem.A hugom egy nagy szarkavaro es most folytathatnank.-szakitottam meg a kinos csendet majd visszasetaltam Damon-hoz aki nagyon feszult volt.Mivel a csok mar megvolt igy el kellett dobnom az eskuvoi csokromat is.A lanyok szepen sorban bealltak a hatamhoz en meg haromig szamoltam es eldobtam a csokrot.A lanyok fele fordultam es teljesen egyertelmuen Elena kezeben volt a csokor.
-Gratulalok,Elena.-mentem hozza es atoleltem.Olyan jo lenne ha tenyleg meghazasodana O meg Stefan de a rituale mindet el fog baltazni.Latszott Elena-n es Stefan-on is a boldogsag es a szomorusag keveredese.Ezutan jott a torta felvagas.Meg kell hagyni,hogy nagyon jo izlesuk volt a lanyoknak es egy csodalatos tortat valasztottak.Mikor mindenki megette jott egy kis buli es valahonnan elokerult egy fenykepezo gep is es elkezdtunk fotozkodni.Annyira belemerultem,hogy eszre sem vettem,hogy Bonnie es Elena nincsenek mar ott.Otthagytam a tobbieket es keresni kezdtek majd meg is talaltam oket.
Elena szemszoge
-Elena el kell mondanom valamit.Stefan-nal probaltuk titkolni de muszaly megtudnod,most,hogy mindjart itt a rituale.-sohajtott Bonnie.Fogalmam sem volt,hogy mi ennyire fontos,hogy a fotozasrol elcipelt.
-Damon es Sophia meg fognak hallni.-mondta ki Bonnie a szavakat.Egyszer csak a labaimat tul konnyunek ereztem es ha Bonnie nem fog meg osszeesek.Ekkor vettem eszre,hogy Sophia is mellem jon es o is atkarol majd leultettem az egyik lepcsofokra.
-Elena,jol vagy?-halottam meg Sophia hangjat.Elegge szedultem es attol feltem,hogy menten elajulok.Az nem lehet,hogy ok meghaljanak!Nem!
-Jol..jol vagyok..meghalnak?-dadogtam es a fejemet a hideg falnak tamasztottam ami nagyon jol esett.
-Az egyik nap felhivott Klaus es azt mondta valasszak egy verfarkast es egy vampirt,majd meggondolta magat es a verfarkast o valasztotta ki aki Tyler lessz.-nyelt egyett.-Aztan 2 vampir kozul kellett valasztanom,hogy kit aldozzon fel.Vanessa vagy Damon?.Damon ezt meghalotta es vitat nem turoen felaldozza magat.Az ejszaka azert vesztunk ossze mert megkottottunk egymast.Tehat ha Damon meghal a ritualen en is meghalok.-fejezte be Sophia a mondanivalojat.A konnyeim szuntelenul folyatak vegig az arcomon.Mar tudtam,hogy miert olyan kedvetlen Stefan.Nem csak engem kell elveszitenie hanem a batyjat is.Ezt O nem fogja kibirni.
-Valahogy meg kell ollnunk Klaus-t!-mondtam rekedten de tudtam,hogy Klaus elpusztithatatlan.Ketsegbe voltam esve.
Sophia szemszoge
Mikor Elena kicsit magahoz tert ugy dontottunk,hogy megmondjuk Stefan-nak vigye haza.O igy is tett majd a tobbiek is gratulaltak es elmentek.Csak en es Damon maradtunk.
-Muszaly volt megtennunk.Nem birtam mar,hogy Elena nem tud semmit.-bologattam majd megint potyogni kezdtek a konnyeim.Szinte nem telik el ugy nap,hogy ne sirjak.Pedig annyira jol indult ez a nap.
-Mindegy,ez igy volt a legjobb es most hol is hagytunk abba?-kacsintott majd felkapott az olebe es atvitt a koszobon egyenesen fel a szobaba.Azonnal a plafont kezdtem bamulni.Nemtudom de valahogy a borostyan annyira vonzz.Mikor eszrevettem,hogy az agyban vagyok mar keso volt.Az eskuvoi ruham az agy bal oldalan helyezkedett el es csak egy butyi es egy melltarto volt rajtam,Damon-on pedig egy alsogatya.Eszresem vettem,hogy mikor vetkozott le.
-Szeretlen.-morogta bele a nyakamba majd elkezdett puszilgatni.Minden egyes porcikamat vegigcsokolta es ereztem,hogy a vagy minden egyes porcikamat betolti.
-Enis szertelek.-csokolgattam.Mikor mar egyikunk sem birta tovabb levettunk a ruhainkat es egymasei lettunk.Suru nyogesek es morgasok hagytak el szankat de vegre felszabadulva elvezhettuk hiszen nincs a hazban senki rajtunk kivul.Mikor vegeztunk mind a ketten faradtan doltunk hatra.Egyikunk sem szolalt meg csak meredtunk egymasra es elfogott az alom.
*****
-Sophia ebredj,mennunk kell.-simogatta meg Damon az arcomat.Azonnal felkappatntak a szemeim es feloltoztem.Meg egyszer vegigneztem a szoban majd elhagytam azt orokre.
-Tudd,akarmi is tortenik,holnap este szeretni foglak.-csokolta meg majd O is viszonyozta.
-Erzem,hogy te tul fogod elni,tudom.-nezett a szemembe Damon.-ES kerlek vigyazz Stefan-ar.-mondta.
-De...-de nemtudtam befejezni mert megcsokolt majd elvaltak ajkain es beszaltunk a kocsiba.Az egesz utat szotlanul tettunk meg majd mikor a Salvatore hazhoz ertunk kiszalltunk a kocsibol es kez a kezben besetaltunk az ajton.
-Hat te meg mit keresel itt?-lepodott meg Damon.Elottunk egy szoke haju kicsit idosebb ferfi allt.
-Enis orulok,hogy latlak,Damon.-gunyolodott a ferfi.
-John,te nem valtozol.-hadarta le egy szuszra Damon.
-Te meg ki vagy?-kerdezte tollem John.
-Sophia Cl...Salvatore vagyok.Damon felesege.-mosolyogtam.John nem kicsit megdobbent.
-Es te?-kerdeztem en is.
-John Gilbert vagyok,Elena verszerinti apja.-motyogta.Most rajtam volta megdobbenes sora.
-En ugy tudtam,hogy Elena szulei meghaltak!-mondtam meg mindig dobbenten.
-Azok a nevelo szulei voltak.-legyuntett John.
-Es mi szel hoztott?-kerdezte Damon.
-Stefan,felhivott,hogy Elena veszelyben van.Gondolom segithetek.-jelentette ki.
-Ugyan,te meg a segitseg.-kacagott fel Damon keseruen.A tarsalgasunkat Bonnie szakitotta meg.
-Klaus megjott.-lihegte.Megrendulve vettem tudomst rolla,hogy itt a vege mindennel.Most elmegyek es senkit sem fogok tobbe latni.Azaz a ritualen meg latom oket.Ki akartam szakitani Damon kezebol az en kezemet de o nem engedett.
-Damon,kerlek.Ne..ne nehezisd meg a dolgomat.-szipogtak es ismet sirtam.
-Nem engedhetlek el.-suttogta es maro is sirt.Ekkor tort darabokra az en szivem.Minden amit megszereztem most szertefoszlott.
-Muszaly,Damon.-csokoltam meg majd kihuztam a kezem es az ajto fele indultam majd kinyitottam azt.Eppen a kocsija mellett vart Klaus.
-Jojj,kedvesem.-nyujtotta felem a kezet.Konnyes szemekkel indultam meg fele es mar semmi sem erdekelt.
-Sophia...-halottam meg Damon hangjat majd beszalltam Klaus kocsijaba.