Matthew West-Family Tree
Meg mindig fagyoskodtam es ezen meg a felcsavart legkondi sem segitett.Damon csak vezetett es vezetett es en ugy dontottem megvalok a vizes lepedotol.Mar annyira ram volt tapadva,hogy alig tudtam lehamozni magamrol.Damon egyszercsak rampillantott en meg elprirulta,Fogalmam sincs mar hany alkalommal latott puceran de most valahogy nem szerettem volna ha lat.
-A ruhaid hatul vannak,bar igy is szep latvany vagy.-kacsintott ram.Ha tudtam volna,hogy vannak ruhaim hatra masztam volna es csak azutan vettem volna le magamrol a lepedott.A francba.Amilyen gyorsan csak tudtam hatramasztam es probaltam nem a legerdekesebb reszeimet mutatni Damon-nek.Ereztem,hogy a tekintete rajtam van es megint elpirultam.Mostnaban tul sokat pirolok,le kene errol szoknom.Sietosen felkaptam a butyimat es a melltartomat es valamivel megnyugodtam.
-Hol a tobbi ruham?-kutattam a darabok utan de sehol sem voltak.
-Otthon.-nevetett Damon.Dobbenten figyeltem ot es nem hittem el,hogy ezt csinalta velem.Egy szal fehernemuben maradok es nincs tobb ruham.
-Na ne,Damon.Ugye csak viccelsz?-csattantam fel.Damon egy feloldalas mosollyal nyugtazta,hogy o bizony nem viccel.Durcas keppel maradtam a hatso ulesen,eszem agaban sem volt ismet melle ulni.Ahogy kineztem az ablakon eszrevettem,hogy az eso nem esik de a nap sem sut.Imadtam a borult idot.
-Megerkeztunk-szolt Damon.Egy igazan egzotikus kertet lattam aminek egy szokokut volt a vegen es a kut korul padok sorakoztak.Kitapaszkodtam a kocsibol es mikor kiszalltam megfordultam hihetetlen latvany fogadott.Egy gyonyoru szep regises haz fogadott aminek a belsejeben az en hazam 10x is befert volna.
-Hova hoztal?-kerdeztem meg mindig dobbenettel a hangomban amikor Damon ott termett melettem es vegigsimiott meztelen vallamon.
-Ugy gondoltam jo lenne egy kis pihenes es elhoztalak ebbe a hazba,azaz az anyam hazaba.Itt elt anyam mikor meg nem ismerte apamat.-suttogta a fulembe majd a nyakamat kezdte csokolgatni.Nem tudtam neki ellanalni de nem akartam olyan konnyen megadni magam,hadd tanuljon a hibaibol.
-Csodalatos,koszonom,hogy elhoztal.-mondtam csodalattal a hangomban majd Damon az olebe vett es par masodperc alatt mar bent is voltunk.A haz belseje szebb volt mint a kulseje mikor mar azt hittem,hogy nem lehet szebb beertunk egy szobaba es abban a percben leesett az allam.Damon mosolyogva figyelte,hogyan nezem meg minden zugat a szobanak.A szoba kozepen egy csodalatos baldahimos agy volt ameleyt narancssarga agynemu diszitett,tovabbra volt meg egy csodalatos tolgyfa szekreny amely talan meg az 1700-as evekbol valo volt.A falnak sima feher szine volt de megis volt valami benne ami elkapraztatott de ami nagyon megragadott az a plafon volt.Az egeszet beboritottak a gyonyoru szep volt borostyan mintazatok.
-Anyam kedvenc viraga volt.-mondta Damon miutan eszrevette,hogy szuntelen a plafont bamulom.
-Hogyan halt meg?-bukott ki belollem de tudtam,hogy nem kellett volna felhoznom ezt a temat.Ma a mi napunk van es nem kellett volna szomoru torteneteket felhoznom.
-Belehalt a szulesbe.Azaz apam azt mondta,hogy meghalt miutan Stefan szuletett de oszinten nem tudom mi az igazsag.-fajdalmat veltem felfedezni az arcan de egyik percrol a masikra el is tunt.
-Bocsanat,hogy felhoztam.Nem akartam.-vetettem fele egy bocsanatkero pillantast.Arcvonasai ellagyultak igy tudtam,hogy mar meg is bocsajtott nekem.
-Szeretnem ha felvenned.-nyitotta ki Damon a tolgyfaszekreny ajtajat es kivett belolle egy gyonyoru ruhat.Feher uszalya eleg hosszu volt es selyembol keszult.A mellresz alatt egy szeles csillogo sarga ov volt amely szinte az egesz derekareszt behaloszta.Az ovon felul pedig gyonyoru csipke diszitette a ruhat beleerte az ujjait is.
-Gyonyoru!-suttogtam majd Damon fel indultam aki azonnal odaadta nekem a ruhat.
-Anyam azt mondta,hogy ezt a ruhat az igaz szerelmemnek kell majd odaadjam es ugy gondolom sot tudom,hogy te vagy az.-mondta majd megcsokolt.Mostmar tudtam,hogy igazan szeret es ereztem,hogy enis teljes szivembol szeretem ot.Mikor elvaltak ajkaink par percig csak neztuk egymast majd Damon kiment mig en felvettem a ruhat es belebujtam a feher magassarku cipombe es elrendeztem a hajam egy kicsit mivel nem volt fesu.Kileptem a szobabol es csak remelni mertem,hogy nem esek le a lepcsorol.Amikor Damon meglatott szinte le sem vette rollam a szemet es meg akkor sem akarta mikor belekaroltam es elindultunk ki,
-Csodalatosan nezel ki!-bokolt.Mivel a lepcson nem tortent semmi fele baleset igy remeltem,hogy itt sem fog de a magassarku cipom elegge kenyelmetlen volt.Damon az erdo fele kezdett huzni es en megalapitottam,hogy minden nagy haz mogott van egy erdo.Ugy ahogy a Salvatore villa mellett is volt egy hat itt is.Ahogy egyre es egyre beljebb ertunk az erdoben kicsit feltem,hogy mar nem marad idonk semmi masra.Egy pillanat alatt megaltunk,de nem ertettem,hogy miert.Ekkor Damon leterdelt a foldre es elovett a zsebebol egy barsonyos dobozkat.
-Sophia Cladis,hozzam jossz felesegul?
(Sophia ruhaja)
(Sophia cipoje)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése