Yiruma-Kiss The Rain
-Tudom mit kell tennem!-sugtam oda Stefan-nak majd felmentem az emeletre.Stefan azt gondolta,hogy valami olyasmit teszek ami megmenthet mindenkit de nagyot tevedett.Olyasmit teszek ami engem is megol.A regi szobamba siettem es a nagyi naplojat kezdtem keresni.Mikor megtalaltam az agy alatt az oldalara vesett varazsigevel kinyitottam keresni kezdtem egy iget ami megol.Szinte mar az egesz naplot fellapoztam de nem talaltam semmit.Probaltam nyugtadgatni magamat.
-Biztosan itt lessz valahol!-hajtottam mohon a lapokat.Nem erdekelt,hogy gyurodtek lesznek,most csak az erdekelt,hogy megtalaljam az a szerencsetlen varazsiget.
-Itt is van.-sohajtottam es megsimogtattam a lapot amelyen az ige szerepelt.A konyv szerint ha iszok egy vampir verebol majd a vampir is iszik az en verembol aztan meg elmondom az iget ossze leszunk kotve.Tehat ha a vampir meghal akkor az ember is es forditva.Tudtam,hogy mire valalkozom,hogy a rituale napjan en is megfogok halni,de mit tegyek?Nem tudom megallitani Klaus-t es a szerettem nelkul nem tudok elni.Klaus megolt mindenkit akit szerettem szoval nincs miert eljek?Kb.20-ra ismeteltem el az iget mikor mar folyekonyan tudtam.Eppen utoljara el akartam olvasni mikor meglepetesemre bejott Damon.
-Te meg mit csinalsz itt?-erdeklodott mire en osszecsuktam a naplot es kisse agresszivan az agy ala dobtam de tudtam,hogy Damon latja.
-Semmit,semmit!Csak olvastam..-nyogtem ki.
-Mi volt az a konyv?-jott kozelebb Damon majd lehajolt es matatni kezdett az agy alatt.Enis benyultam az agy ala es tologattam a naplot,hogy o ne talalja meg.Ha most Stefan bealitott volna,hulyenek nezett volna minket.Ket hulye aki egy agy alatt kotoraszik es meg elvezi is.
-Mondtam mar,hogy csak egy konyv es semmi tobb.-mosolyogtam majd majamhoz huzva megcsokoltam ezzel is elterelve gondolatait a naplorol.Lassan felkuzdottuk magunkat az agyra de meg mindig nem szakitottuk el a szankat egymastol.Mohon faltuk egymast.Damon letepte rollam a ruhaimat mire enis letepte rollam.
-Igyal belollem.-kerleltem Damon-t kicsit kesobb.O csak nezett majd nem is ellenkezve megharapott es szovni kezdte a veremet.Nagyon kevesen mult,hogy nem kacagom el magam kozben.Sikerult az elso fele a tervemnek.Damon csak egyre es egyre szivta a verem es mar kezdtem kisse szedulni mikor abbahagyta.
-Igyal!-mondta Damon majd felsertette fogaval csukojat es a szamhoz nyomta.Totalisan dobbenten izleltem meg a veret.Nem hittem volna,hogy ilyen konnyen sikerulni fog.Ahogy Damon vere folyt le a torkomon ugy lettem egyre jobban es jobban.Mikor vegeztem forditottam a helyzetunkon ugy,hogy Damon legyen alol es elmormoltam a varazsiget.Ereztem ahogy egy hideg majd egy meleg hullam atsuhan rajtam majd vege lett.
-Ez meg mi volt?-kivancsiskodott Damon.-Mit csinaltal?-emelte fel a hangjat es lelokott magarol.-Sophia,kerdeztem valamit!-orditozott.Kicsit megremultem tolle de tudtam,hogy csak engem felt.Nem akartam megmondani neki az igazat de ha hazudnek neki azt sohasem bocsajtanam meg magamnak.
-Jo dolgot.-kacsintottam ra.Damon mar alig birta turtoztetni,hogy ne torjon ossze valamit.-Ugy gondoltam ha mar ugysincs szerettem ezen a Foldon akkor miert ne halhatnek meg veled egyszerre.-fejeztem be es kifujtam a levegot.
-Te ostoba no!-orditotta kikelve magabol majd a kezet a nyakam kore fonta es fojtogatni kezdett.
-Damon,engedj el.Ez faj..megfojtassz...Damon .nem kapok levegot.-mondtam elgyengulve majd magaval ragadott a sotetseg.
Stefan szemszoge
Ahogy hazajottem Sophia hangjat halottam meg aki orditozik majd vegul elhal a hangja.Felfutottam Damon szobajaba ahol az eszmeletlen Sophia fogadott.
-Mi tortent itt?-alltam dobbentem majd eszbe kapva az agy fele futottam.Damon eloszor nem szolt semmit csak illyedten mered az agyon fekvo lany testere.
-Mit csinaltal?-mondtam mar szinte kiabalva,mert tudtam,hogy Damon csinalt valamit Sophia-val.
-Sophia csinalt valami varazslatot amivel osszekotott vagy fogalmam sincs,es ha en meghalok akkor O is meghal.Ezen felidegeskedtem es megfojtottam.-vagott bunbano pofat Damon.Annyira ereztem,hogy bantani fogja.Nem lett volna szabad megismerkedniuk.
-Szerencsed,hogy nem fojtottad meg,csak elajult,de biztosan nem lessz jokedvu ha felkel.-pillantottam a lany fele aki egy csapasra kinyitotta szemeit es egyenesen Damon-t fixirozta.
Sophia szemszoge
Azt hittem,hogy sohasem talalok kiutat a sotetsegbol de egyszercsak kipattantak a szemeim es a jol ismert alakot pillantottam meg aki eppen hozzam hajolt es eleg aggodo arcot vagott.
-Jol vagy?Minden rendben?-kerdezte aggodva.A nyakam meg mindig fajt de most nem ez volt a legnagyobb problemam.El akarta menni es itt hagyni ezt a mocskos allatot aki majdnem megfojtott pedig en csak segiteni akartam neki.
-Hagyj beken.-loktem el magamtol.Kirangattam Damon alol a lepedot es magamra csavartam majd kiszaladtam.Ereztem,hogy nem kovet senki de tudtam,hogy hamarosan Damon mar a nyomomban lessz igy gyorsabbra vettem a lepteimet.Ahogy kileptem a haz ajtajan a szakado esovel talaltam szembe magam de igy is kileptem es mit sem torodve az esovel futottam az utcakon.Mar fogalmam sincs miota futottam.Ekkor meghalottam egy kicsit,sejtettem,hogy Damon lessz az.
-Szalj be.-hivogatott de en ra sem figyelve mentem tovabb.A lepedo rajtam szetazott igy tokeletes latvanyossag volt barmilyen arra tevedo embernek es a hajam mar olyan volt mintha teljesen viz alatt lenne.A vallamon egy kezet ereztem es megfordultam.Egyenesen Damon jegkek szemeibe meredtem.
-Bocsass meg.Csak teged feltettelek es nem gondoltam bele,hogy mit cselekszek.-kert bocsanatot.-Ha most azt akarod,hogy terdre ereszkedve kerjek tolled bocsanatot,hat legyen,megteszem.-akart terdre ereszkedni de nem engedtem.Belemarkoltam mar azott hajaba es kozelebb huztam.Csokoloztunk a szakado esoben.Ez a csok olyan forro es szenvedelyes volt,hogy megfeledkeztem arrol,hogy meg mindig zuhog az eso.Ott es akkor csak mi szamitottunk.
-Megbocsajtok.-sohajtottam majd ismet megcsokoltam.Kez a kezben leptunk a kocsihoz majd beszaltunk.
-Es,hogy lasd mennyire megbantam elviszlek kiruccani.-kacsintott ram majd beinditotta a kocsit es kilottunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése