Jason Walker-Cry
-Te meg mit csinalsz itt?-dobbentem le mikor meglattam az elottem allo megdobbentebb Vanessa-t.Szemeiben teljes remulet uralkodott es azt hittem,hogy elsirja magat.
-Nemtudom mi tortent velem.-sugta elhallo hangon majd megvaltoztak az arcvonasai es azonnal nekem ugrott.Nem tudtam,hogy mi uthetett bele.Vistottam es orditoztam a lent levoknek,hogy valaki jojjon mar ide,kozben en bevettettem azt amit nem nagyon akartam senki ellen hasznalni.A fejfajos trukk.Oszpontositottam Vanessa-ra majd par pillanat mulva leszallt rollam es visitva a foldre hagyatlott.Kozben Betoppantak Damon-ek is akik szinten ertetlenul neztek a foldon fekvo lanyra.Csak par pillanatba telt mire megfogalmazodott bennem minden.Vanessa vampir es Klaus tette azza,hogy nekem fajdalmat okozzon.
-Klaus te mocskos diszo.-orditottam de tudtam,hogy nem hallja.Ekkor mar Damon-ek is tudtak mindent es lecipeltek Vanessa-t a pincebe ahol nem arthat senkinekSzinte csak Vanessa volt ember az eletemben es most,hogy mar O is vampir teljesen termeszetfeletti lenyek vettek korul.A konnyeim megint utatt tortek maguknak es folyak le az arcomon.
-Megolom.-eskodozott Damon.Nem akartam,hogy ezt tegye,hiszen O nem tudja megolni Klaus-t senki sem tudja Ot megolni csakis en de ugyerzem meg nem vagyok ra kepes.Faradtan ultem le az eloszobaban.Tul sok volt ez nekem nem csak mara de mindorokkre is.Mikor mar probaltam volna felkelni es elmenni aludni a telefonom csorrent meg.Felvettem:
-Halo?-kerdeztem.Egy harsany,gonosz kacajt halottam meg vonal tulso vegerol es ekkor mar tudtam,hogy ki az.
-Klaus-koptem ki a nevet undorodva.Barcsak megdoglene mar.
-Sophia edesem.Halottam eljutott az ajandekom.Remelem orulsz neki.-halottam,hogy majdnem felrohogott.Ugy gondoltam,hogy ideje beszerezni par hozzavalot a ritualehoz-egy percre megalt majd folytatta.-Mivel a boszorkany mar megvan aki te vagy,igy a te kezedbe adom a dontest.Te dontheted el ki legyen a vampir es ki a verfarkast akit felaldozunk a ritualen.
-Ezt nem teheted..-vekonyodott el a hangom.Tenyleg nem teheti meg..nem,nem.
-Dehogynem kedves..Tudod mit a verfarkasnak jo lessz Tyler.Te inkabb vampirt valassz.Ket ember kozul valaszthatsz:Damon vagy Vanessa.Amelyik neked szimpatikus.Ha nem valasztassz kinyirok mindenkit akivel csak az elmult egy oraban talalkoztal.Holnaputanra hallani akarom a valaszodat mikor elmegyek erted,hogy megbeszeljuk a ritualet,es hogy mit hogyan kell tegyel.Ne feledd tikk-takk..-majd letette.Csak alltam ott es meredtem a sotetsegbe.
-En megyek.-jott kozelebb hozzam Damon.Nem is halottam,hogy mikor jelent meg a szobaban de biztosra tudtam,hogy mindent halott.
-Nem,Damon,nem engedhetem,hogy te menj.Nem engedhetem,hogy megoljuk Klaus.-zokogtam es a kajaiba vetettem magam.Ha bele halok is megolom Klaus-t.Senkinek sem eshet baja...
-Sophia mindenkit megol hidd el en tudom.Meg van 2 napunk miert nem szorakozunka addig is jol?-vett az olebe Damon majd se perc alatt a szobajaban is voltunk.
-De nem...Tyler..-hebegtem ossze-vissza.Mar nagyon ki voltam keszulve es tenyleg azt hittem,hogy jobb lenne meghalni.De most nem adhattam fel.Harcolnom kell.Nem akartam annal jobban semmit mint,hogy Klaus vegre meghaljon es en boldogan eljek Damon-nel,de valahogy tudtam,hogy ez soha nem fog beteljesulni.Az elet vege sohasem happy end.Mindegy az,hogy boszorkanyok,vampirok vagy csak sima emberek vagyunk egyszer biztosan meghalunk,de a kerdes az,hogy mikor.En nem ereztem azt,hogy eljott volna az ido a halalra.Ugy ereztem,hogy meg sok dolgot kene meg megtegyuk egyutt.Meg fogok menteni mindenkit.Valmit ki fogok talalni.Muszaly lessz.
-Szeretlek.-mondtam a mar melettem fekvo Damon-nek.Egy darabig csak nezett majd megcsokolt,olyan hevvel amelyet meg nem erzekeltem.Ujra sirni kezdtem.Nem birtam mar ezt az egeszet.Talan Vanessa-t kellene valasztanom de tudtam,hogy Damon ugysem engedne meg.El fog menni a ritualera es Klaus meg fogva olni es mindez az en hibam..Pedig en mindent megtettem amit Klaus kert.Miert kell az egyetlen szemelyt elvenni az eletembol akit szeretek?Miert?
-Megjott Stefan!-szakitotta meg a csokunkat Damon.En kibujtam a karjaibol es egy szo nelkul leballagtam,hogy beszeljek Stefan-nal.Neki is muszaly volt tudnia,hogy mi tortent ma,hogy a batyja felaldozza magat Klaus-nak.
-Sophia!-lepodott meg Stefan mikor meglatott engem.Csak bolintottam mert ha kinyitottam volna a szamat azonnal zokogni kezdtem volna.Mar igy is sirtam nem akartam megjobban gyengenek latszani.
-Mi a baj?-lepett hozzam kozelebb Stefan.Csak raztam a fejem majd vegleg megadtam magam a zokogasnak.Stefan karjaiba omlottam es sirtam.Ugy sirtam ahogy ezelott meg soha.Minden fajdalmamat kisirtam.Megigertem magamnak,hogy tobbe soha nem fogok sirni,de tudtam,hogy ez az igeret nem lessz betartva.Ugy ereztem,hogy sokat fogok meg szenvedni.Nagyon sokat.
-Klaus felhivott es azt kerte,hogy valasszak verfarkast es vampirt...-mondtam szipogva.-De Klaus kivalasztotta helyettem Tylert,es azt mondta valasszak 2 vampir kozul akik Damon es Vanessa.Damon meghalotta es azt mondta,hogy nem kell valasszak:O megy.Nem akarom,Stefan.Nem akarom,hogy ezt tegye..Nem akarom,hogy meghaljon.-zokogtam megint.
-Ezt nem teheti.Ki talalunk valamit igerem-mondta de a hangjaban halottam valamit ami egyaltan nem nyugtatott meg.Tudtam,hogy Stefan is sir.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése