2011. december 9., péntek

37.fejezet Felrelepes

Hello!Nem hittem volna,hogy ma tudok jonni de meggyogyultam es minden rendben ezert hoztam az uj fejezetet.Ugye meg 3(!!!)fejezet es egy epilogus van hatra es vege ennek a konyvnek.Remelem,hogy a masik blogomra is megtudom irni ma a frisset es holnap hozhatom ide is a frisst!:)).Jo olvasast.Puxy:Dalcsok :X





Carrie Underwood-Starts With Goodbye


/Sophia szemszoge/

Lassan nyitottam ki a szemeimet.Eloszor azt hittem,hogy minden amit ateltem csak remalom volt de mikor meglattam a szobat amelyben Klaus megvert majd megeroszakolt rajottem,hogy minden igaz volt.Mar egyaltalan nem ereztem gyengenek magam sot kicsattantam az erotol.Talan Klaus vere miatt.Kimasztam az agybol es egy gyonyoru ruhat pillantottam meg az agyam szelen."Vedd fel"cimzessel.Gondolom Klaus irhatta oda.Eloszor nem akartam felvenni de tudtam,hogyha nem teszem meg ismet bantani fog.Nem akartam megegyszer azokat a dolgokat atelni.Egyszeruen nem birtam volna ki.

-Latom a boszi felebredt.-lepett be Katerine es a Klaus iranta felelme elmult.

-Katerine,orulok,hogy ujra lathatlak.-gunyolodtam.-Klaus elment?-kerdeztem majd eszrevettem,hogy egy feheremu szett van rajtam.Gyorsan magamra huztam a takarot.

-Oh,ugyan ne szegyenloskodj.Tudom,hogy Damon elott nem voltal ilyen.-mutatott ram majd felnevetett.-Amugy igen Klaus elment es vitte a huseges pincsikutyajat is.-celzott ezzel Angelica-ra.

-Tudhattam volna,hogy azert nem felsz mert ok elmentek itthonrol,maskepp.Nos maskepp meghuzodnal egy sarokban es varnal,hogy valaki megmentsen vagy valami.-pislogtam es melyen a szemebe neztem.Duh soport vegig a tekinteteben.

-Ha nem kellenel ennyire Klaus-nak megolnelek,de mivel kellessz neki es ha megollek akkor engem nem fog azonnal megolni hanem kinozni fog.De nem ugy mint teged.Nem bizony,ne tudd meg inkabb,hogy mit csinalna velem.-mondta hideg hangon.Hittem Katerine-nek,Klaus mindenre kepes es ha valaki az utjaba all annak nem lessz jo vege.

-Hova mentek Klaus-ek?-tettem fel a legkezenfekvobb kerdest.

-Elena-t.Ma lessz a rituale es most elhozzak ot ide.-legyintett mintha neki nem jelentene semmit.Talan nem is jelent,hiszen Stefan mar Elena-t szereti.-Aztan este felaldozzak.-dolt az ajtofelfanak.Hihetetlen de ugyanugy nezett ki mint Elena.Mogyorobarna szemek,barna haj ugyanolyan magassag,csak a haja volt mas.Elena-val ellentetben gondor haja volt.Elena-nak meg sima.

-Veled mit tesznek?-boktem Katerine fele.

-Ah,semmi erdekeset.Ha szerencsem van megolnek ha nincs meg evszazadokig kinoznak.-forditotta el tekintetet,hogy ne lassam a felelmet kiulni az arcara.-Megjott Elena.-mondta majd eltunt.Gyorsan belebujtam a ruhamba es enis kimentem.Csakugyan Elena allt a konyha kozepen egyik oldalan Klaus-sal masikon pedig Angelica-val.Kisirt szemei alapjan mar latta a halalat.Ahogy engem meglatott felrelokve mindenkit hozzamfutott es szorosan atolelt.

-Sophia annyira aggodtam.Mondd minden rendben?Jol vagy?Nem bantott ez a mocskos fereg?-tekintett Klaus-ra.Nem akartam neki elmondani,hogy az az allat mit csinalt velem.Nem akartam,hogy megjobban szenvedjen.

-Jol vagyok,Elena nyugi.-huztam a szobam fele.

-Hoho,csak ne olyan hevesen!-allt meg elottunk Angelica.

-Ha nemakarod,hogy megint betorjem a pofad elengedsz.Amugy jol begyogyult,alig latszik,hogy kitort harom fogad.-rohogtem majd elloktem az utbol a teljesen megdobbent testveremet.Nem jott utannam mikor bezartam az ajtot,tehat Klaus mondhatott neki valamit.

-Elena,hogy van Damon?-kivancsiskodtam.A lany leult velem szemben es a szemei megteltek konnyel.Magamhoz szoritottam.

-Mikor elmentel,bezarkozott es azota nem lattam.Azaz...-halt el a hangja es nem folytatta.

-Azaz?...-erdeklodtem.

-Bementem hozza,hogy hatha megtudom vigasztalni de erre o idegessegeben megharapott.-szipogta.Damon teljesen kiborult es az en hibambol megharapta Elena-t.

-Annyira sajnalom.-zokogtam mostmar enis.

-Veled mi tortent?-furkeszte az arcomat konnyes szemeivel.

-Engem Klaus..Klaus megvert es megeroszakolt majd adott a verebol mert majdnem meghaltam.-hadartam el egy szuszra.Meg nem igazan fogtam el,hogy ez megtorent velem.

-Uristen..Sophia!Annyira sajnalom,de eskuszom,hogy megfizet ezert.Stefan valamit ki fog talalni.Megigerem.-simogatta meg a hajamat es ismet magahoz olelt.Elena,csak vigasztalni akar es semmi gondom ezzel de tudtam,hogy Stefan semmit sem tud tenni.Klaus megoli Damon-t es vele engem majd vegez Elena-val es Tyler-el is.Sokaig csak ultunk a padlon egymas karjaban es orultem,hogy senki sem zavar meg ebben.Ekkor Klaus lepett be a szobaba es a nyakamnal fogva a falhoz nyomott.

-Tudom,hogy mit csinaltal.Damon-hoz kotetted magad es azt hitted,majd sikerul meghalnod.-nevetett.-De ki kell,hogy abranditsalak,azzal,hogy adtam a verembol lehet,hogy meghalsz de nem sokaig.Vissza fogsz terni es vampir leszel,amig Damon halott lessz.-engedte el a nyakam es en a foldre borultam.Fullandozva vettem a levegot es kozben a konnyek is megjelentek a szememben.Erre nem is gondoltam,sot..Vampir leszek.

-Nem,nem,nem!-suttogtam es felneztem Klaus vigyorban ego arcara.

-Bizony,dragasagom.-kacsintott es az ajto fele indult.

-Honnan tudtad meg?-kerdeztem rekedten.

-Vannak barataim akik bemartanak ha az eletukrol van szo...-mondta majd kiment.Tudhattam volna,hogy Katerine muve ez az egesz es o is arulo akar csak Angelica.




/Elena szemszoge/Kicsit vissza az idoben/


-Katerine-t elvittek,Stefan.En kovetkezem.-vontam le a kovetkeztetest es felkeszultem az elkerulhetetlenre.Klaus hamarosan eljon ertem es elvisz engem is.-sohajtottam majd bementem a hazba es leultem a kanapera.Stefan elment Rick-hez ezert Damon meg en maradtunk a hazban.Par perc telhetett el mikor halottam,hogy valaki a hatam mogott motoszkal:

--Elena..-ult le mellem Damon.Orultem,hogy vegre kimozdult a szobajabol.-Sajnalom en.-de nem folytatta.Az ajkai egyre csak kozeledtek az en ajkaim fele majd osszeertek.A csokja nem volt tolakdo,lagy volt.El akartam valni tolle,hiszen felesege van de nem tudtam.Mikor vegre sikerult valahogyan szetvalnunk,tudatosult bennem,hogy mit csinaltunk.

-Damon,nem csinalhatod ezt.Neked feleseged van!Nem csokolhatsz meg!-orditottam ra majd kimentem az udvarra es otthagytam Damon-t egyedul.Nem hittem el,hogy megtette.Hiszen neki ottvan Sophia es megis engem csokolt meg.Ha ezt Sophia megtudja akkor kesz lessz.Nem mondhatom el neki es senki masnak sem es meg kell mondjam Damon-nek,hogy o se arulja el a titkonkat de valahogy sejtem,hogy nem fogja.Leultem a lepcsore es teljesen elveszettnek tuntem,csak akkor kaptam fel a fejem mikor ket kocsi lefekezett elottem.Az egyik Stefan kocsija volt a masik pedig Klaus-e.Hideg zuhanykent ert a felfedezes,hogy mar itt is van az ido mikor el kell hagynom szerelmemet akit mostmar megcsaltam.

-Elena!-futott hozzam Stefan es atolelt.Melyen beszivtam az illatat.

-Mennunk kell,kedvesem!-mondta Klaus.Lassan bontakoztam ki Stefan olelesebol.Nem akartam elengedni.

-Stefan,csukd be a szemed.-suttogtam.-Ugye tudod,hogy mennyire szeretlek?-csokoltam meg.

-Igen,es enis szeretlek teged.-kozkodott a konnyeivel majd nem birta es sirni kezdtett,ekkor nallam is elpattant minden hur es a szememet konnyek leptek el.Stefan,nagy kinlodasok aran elengedett es behunyta a szemeit mig en be nem ultem Klaus kocsijaba.Klaus kicsit meg fokozta a hangulalot es nem indultunk el.Feltem,hogy Stefan valami rossz dolgot fog tenni es utannam jon.

-Indulhatunk?-nezett hatra Klaus.En csak egy bolintassal jeleztem,hogy igen.Nem akartam ehhez a szornyeteghez egy szot sem szolni.Undorodtam tolle.Jobban mint barmikor.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése