Evanescence-Hello
/Sophia szemszoge/
Eloszor Elena nem jott hozzam.Csak ult ott,a hatat a hideg falnak tamasztotta s a padlot bamulta.Enis elhelyezkedtem a fal toveben es bamultam a gyurutt agynemumet.Klaus mindent tonkretett,nem fogok meghalni de ugyis fogok talalni valamilyen megoldast es megolom magam.Ha Damon meghal en minek eljek?Konnyeimet alig tudtam visszatartani de nem akartam megint elsirni magam.Elena nem lathatja,hogy milyen gyenge vagyok.Elegem van abbol,hogy mindig csak sirok es nem csinalok semmit pedig tobb erom van mint barkinek ezen a foldon,de nem akartam hasznalni az erom mert ha rosszul sul el mindenkinek annyi lessz.
-Elena jol vagy?-kusztam a lany fele aki meg mindig mozdulatlanul ult es a padlot bamulta.Valahogy olyan mas volt.
-Oh,bocsi csak tul sok ez nekem is egyszerre!-mondta es felnezett ram.A szemeiben olyasfele megbanas volt amit en sem tudtam hova tenni.Nem ertettem Elena-t.En melle ultem de nem oleltem at.Kezemmel a padlot kopogtattam,hogy valamirol eltereljem a figyelmemet.A percek nagyon nehezen teltek es a vegere mar tenyleg nem tudtam,hogy hany ora lehet.
-Mar nincs sok a ritualeig!-sohajtottam es az ablakohoz mentem,hogy egy kis friss levegot beengedjek.Ahogy beengedtem a friss levegot jotekonyan szivtam be azt.Nagyon zavart a zart levego.Elena meg mindig ugyanott ult es meredt a semmibe.Megegyszer meg akartam kerdezni tolle,hogy mi a baj de inkabb hagytam,tudtam,hogy ugy sem mondana el az igazat.Bezartam az ablakot es ekkor hirtelen megszedultem es elnyelt a sotetseg.
/Elena szemszoge/
Soha nem fogom elmondani Sophia-nak,hogy mi tortent en meg Damon kozott.Nem tudhatja meg.Latszott rajta,hogy sejtett valamit mert meregetve nezett majd kozelebb csuszott hozzam.
-Elena,jol vagy?-aggodalmaskodott.Fel akartam emelni a fejem es a szemebe mondani,hogy igen jol de nem ment.Feltem,hogyha a szemebe nezek elmondom az igazsagot.Aztan egy hirtelen jott gondolat miatt megis a szemebe neztem.
-Oh,bocsi csak tul sok ez nekem egyszerre!-hazudtam szemrebenes nelkul de meg mindig ketsegei tamadtak.Tudta,hogy nem az igazat mondom.Azt hittem megszolal es mondd valamit amire mar nemtudok hazugsaggal valaszolni de nem igy lett.Beken hagyott es o is a padlot kezdte el bamulni.Nem is tudom mennyi ido telt el de egyszercsak Sophia felallt mellolem es az ablakohoz lepett majd kinyitotta azt.A hirtelen jott friss levego nagyon jot tett nekem.Sophia visszazarta az ablakot es hirtelen elajult.
/Sophia szemszoge/
Felebredtem.De nem abban a zart szobaban ahol Klaus zart minket es Elena sem volt ott.Egy erdo kozepen voltam es az avarban fekudtem.Par percig csak fekudtem ott es a gyonyoru telifoldat neztem majd felalltam es lesoportem magamrol a ramtapadt faleveleket.Csak setaltam es setaltam a fak kozott de olyan mintha nem lenne ennek az erdonek vege.Ketsegbeesve kerestem a kijaratot de valahogy mindig visszatertem arra a helyre ahol felkeltem.
-Szia!-halottam meg nagymamam hangjat a hatam mogul es azonnal hozzafutottam.
-Szia!-oleltem magamhoz es beszivtam az illatat.Ugy oleltem mintha barmikor eltunhetne.
-Te meg..-de mielott befejezhettem volna a szavamba vagott.
-Figyelj ram,nincs sok idonk.Meg kell old Klaus-t kicsim.Muszaly lessz.-mondta es a hajamat kezdte simogatni.
-De akkor..-tatogtam.
-Meg kell tedd,tudom,hogy nehez de..-mar nem tudta befejezni.Meg mindig oleltem es fogalmam sem volt,hogy miert nem folytatja a mondatat.Ekkor vettem eszre,hogy a ruha helyett amit nagyi viselt egy polot szorongatok.Azonnal hatralni kezdtem es Klaus allt elottem teljes eletnagysagban.
-Engem nem lehet kicselzni.-kacsintott ram es felem indult.Tudtam,hogy mi lessz akkor ha nem futok minnel messzebbre igy belevetettem magam az erdobe.Nagyi szerint meg kell oljem Klaus-t vagy ezis az O muve.Futottam es nem figyeltem a labam ele es elbotlottam egy faagban majd elnyelt a sotetseg.
Egy agyon ebredtem de meg mindig nem a Klaus alltal kirendelt szobaban.Kibujtam a jo meleg takaro alol de legszivesebben maradtam volna meg es ki sem masztam volna de valami arra kesztetett,hogy muszaly kibujnom.A szobaban volt meg egy nagy tukor,egy fesulkodo asztal,szekreny,TV es szamito gep is na meg iroasztal.Barmennyire teteszett a legkor a tukor fele kezdtem lepdelni.Ahogy meglattam magam benne elszornyedtem.A szemeim alatt kek karikak voltak,a borom es az ajkaim falfeherek voltak es mintha le is fogytam volna de ez meg nem minden.A hasam helyen egy hatalmas pocak volt amely mar eleg nagyra nott ahhoz,hogy jol szemugyre lehessen venni.Felhuztam a polomat es megsimogattam a hasam.Valami eros rugast ereztem.Osszegyornyedve fogoztam a tukorbe es hirtelen egy elviselhetetlen fajdalom hullam soport vegig rajam es nagyon gyenge lettem.
-Remelem varod mar oket!-termett a hatamnal a semmibol Klaus es o is megsimogatta kituremkedo hasamat.Nem ertettem semmit.Hirtelen egy megnagyobb fajdalom razta meg a testem es ezt mar nem birtam tovabb.Ismet elajultam.
-Sophia,Sophia!-halottam meg Elena hangjat.Lassan nyitottam ki a szemeimet es vegre a valosagban voltam.Azert biztositaskeppen megsimogattam a hasam de nem volt nagy.Probaltam lehiggadni es meg mindig nagyi illetve Klaus mondatait probaltam magamban elemezni.
-NEE!-sikitottam.Klaus megeroszakolt es..De azt hittem,hogy a vampiroknak nem lehet gyerekuk.
-Mi tortent?-aggodalmaskodott Elena.
-Terhes vagyok.-suttogtam.Elena elkerekedett szemekkel nezett ram majd mikor o is radobbent,hogy bizony nem Damon-tol vannak a kicsik leesett az alla.
-Itt az ido.-jott be Klaus es ramkacsintott.En majdnem felalltam es szembekoptem de aztan turtoztettem magam es letorolve konnyeimet elindultam Klaus utan.Elena szorosan belem karolt es el sem engedett.Itt az ido mikor minden eldol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése