Daniel Powter-Bad Day
/Caroline szemszoge/
Mindennek vege.Igy ebredtem fel reggel.Eljott a nap mikor itt az ido,hogy Klaus felalozza a szeretteimet es mindez Sophia hibaja.Ha nem lenne az a csaj talan nem lennenek most bonyodalmak sem.Ha o nem jott volna ide akkor talan Klaus is beken hagyott volna minket,de sajnos tul keso.Megigertem magamnak,hogy nem fogom megolni a boszit.Amugy is erosebb nallam na meg ott volt Damon is aki biztosan megolne,ha a draga felesegenek egy haja szala is meggorbuljon.Tyler meg nyugodtan aludt mellettem es fel sem figyelt arra,hogy magamban szitkozdtam.Nem akartam kibujni szoritasabol mert tudtam,hogy ez lessz az utolso alkalmunk,hogy egyutt legyunk.Hozzasimultam es vartam,hogy felebredjen.
-Jo reggelt!-mondta o majd szembefordult velem es megcsokolt.
-Nekedis joreggelt!-mosolyogtam.Annyira tokeletesen indul ez a nap..
-Min gondolkozol?-simogatta meg a hajam.
-Tudod,csak a ma esterol.-forgattam meg a szemeim es probaltam elviccelni de nem ment.
-Tudod mit,majd este torhetjuk rajta az agyunkat addig is elvezzuk ki a napot es csinaljuk valami erdekeset.Na mit szolnal ha elmennenk setalni az erdobe.Tudom,sokat jartal mar ott de mi lenne ha elmennenk?-kerlelt.
-Okei,elmegyunk de azert fel kene oltoznunk es kene ennunk valamit.-alltam fel az agyrol es ruha utan kutattam.A tegnap este miatt minden ruham cafatokban volt a szoba mas-mas pontjait beteritve.
-Tessek vedd fel ezt.-nyujtott at nekem Tyler egy kek inget.Elvettem tolle es belebujtam majd vampirgyorsasaggal elszaladtam hazaig,hogy tenyeleg valami ruha utan kutassak.Sok kereses utan vegul egy ujjatlan feher polo es egy farmer nadrag lett az oltozekem.Megfesulkodtem tettem fel nemi alapozott es mar futottam is vissza Tyler-hez.O ott allt a szoba kozepen es mar fel is oltozott.
-Ez gyors volt.-lepodott meg o es ismet csokban tortunk ki.A csok kozben meg valahogy kinyogtem egy ``Aha-t``.
-Indulhatunk?-kerdezte par perc hallgatas utan.Bolintottam es mar indultunk is setalni.Nem kellett kocsi hiszen az erdo a haz mellett volta.
-Gyonyoru az ido.-neztem fel a felhotlen egre es beszivtam a friss levegot.Gyonyoruen sutott a nap es ahogy kozeledtunk az erdo fele madarak csicsergeset veltem felfedezni.
-Aha!-bologatott Tyler es magahoz huzott.A kezei a derekamon pihentek es igy setaltunk be az erdobe.
-Mondj mar el valamit.Miert utalod ennyire Sophia-t.Mar nagyon kivancsi vagyok ra,mert ahogy ranezel mindig azt hiszem,hogy meg akarod olni.-kuncogott Tyler de visszafolytotta kacajat.Ha tudna,hogy mennyire szeretnem en megolni Sophia-t.
-O idejott es egy csettintes alatt o lett a kozeppontban,Damon lett a ferje es meg Klaus-nak is O kell,sot mar ugy erzem,hogy a legjobb baratnomet is elvette tollem.Ez nem fair,Tyler.Ilyen keves ido alatt,hogy lehet valaki ilyen nepszeru.-fakadt ki belollem.Nagyon megkonnyebultem mikor ezeket a szavakat kimondtam.
-Szoval feltekeny vagy.-jott a kovetkeztetes.-De tudd,hogy nekem csak te kellessz es senki mas,amugy is meg mindig te vagy a legnepszerubb es Elena-nak meg sok volt mostanaban a gondja.-problat vigasztalni.Talan egy kicsi remenysugar felgyult bennem.Mi van ha Tyler-nek igaza vagy es csak en vagyok paranoias?
-Hello,kedveskeim.-jott egy hang mogulunk en meg azonnal megpordultem.Klaus allt szembe velem es csak centik valasztottak el az arcat az enyemtol.
-Klaus..-suttogtam es tudtam,hogy Tyler-ert jott.Reszben ezert is utaltam Sophia-t.Felaldozta Tyler-t.
-Meglepetes.-kialtott fel.A tavolban eszrevettem Angelica-t is aki csak mosolygott.Eppen ugyanolyan gonosz volt mint Klaus,sot talan gonoszabb is.
-Ugy erzem,hogy ideje indulnunk.-mutatott Tyler-re.-Ket szemely mar megvan,mostmar csak te kellessz.-termett Tyler mellett.Ki akartam kaparni Klaus szemeit,neki akartam rohanni de mikor megtehettem volna Angelica lefogott es nem engedett.Erosebb volt mint en.De,hogy lehet ez?
-Boszorkany vagy?-kerdeztem dobbenten.
-Eltalaltad.-mosolygott.Ekkor Klaus-ekra pillantottam.
-Szeretlek.-suttogtam Tyler-nek.
-En is,teged.-suttogta vissza majd Klaus elhurcolta.Utannuk akartam futni de Angelica elovett egy tut es belem fecskendezte a verbenat ezutan mindent korulvett a sotetseg.
/Bonnie szemszoge/
En egy pillanatot sem aludtam.Boszen kerestem a konyvekben azt a varazsiget amellyel megmenthetem Elena eletet.Jeremy is velem maradt de o elszunditott a kanapen.Legalabb egy valaki pihent.Reggel karikas szemekkel,kocos hajjal kimentem a konyhaba egy pohar kaveert es mikor vissza mentem mar Jeremy-t talaltam a konyvek elott:
-Jo reggelt!-koszont es fellat majd megcsokolt.Szerettem ot barminel jobban ezen a vilagon.Ha elvesztenem nem birnam ki.
-Jo reggelt!-mondtam a csok utan majd a kaveval a kezemben leultem a konyvek ele.Mindegyikunk a megoldast kereste mikor Jeremy felkialtott.
-Nezd csak,Bonnie.-mutatott a konyvre.En kozelebb huzodtam hozza.-Volt egy csalad akinek a kisgyerekere rafekudtek es meghalt ezert az anya eleterejevel feltamasztottak a gyereket.Az anya meghat es a gyerek elt tovabb.-tomoritte ossze a lenyeget Jeremy.
-Hivd be John-t!-szoltam.Talan sikerulhet ez a terv de akkor ezert is aldozatot kell hozzunk.Tanulmanyoztam a szoveget es rajottem,hogy ez az egyetlen esely arra,hogy Elena ejen.
-Itt vagyok.-jott be John.Elmeseltem neki mindent amit csak tudnia kell errol a varazsigerol.
-Meg teszed ezt a lanyodert?-kerdeztem es O csak bologatott.
-Hat akkor kezdjuk.-mondtam.Mindent pontosan ugy csinaltam ahogyan a konyvben meg van irva.
-Sikerult?-kerdezte John a szertartas utan.
-Igen.-sohajtottam es kimentem a szobabol
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése